Bemutatkozó

2010 december 27. | Szerző: Kócoska

35 év, 3 gyerek, 1 férj (második, 1 gyerek közös)

Az ember lánya elképzel valamit az ÉLETről, aztán amikor el kell indulnia az úton, egyik pofont kapja a másik után. Hol kisebbet, hol nagyobbat, de a pofon mindig fáj, még akkor is, ha azt abban a pillanatban nem érezzük vagy nem mondjuk ki. Nem mondjuk, mert nem akarjuk, vagy nem tehetjük. Nem tehetem. Mert egy kiszolgáltatott helyzetben jobb ha az ember lánya megtanul hallgatni. Hiszen nemcsak magamért vagyok felelős, hanem a gyerekekért is…

Utálom, hogy az életben semmi sem olyan, amilyet szeretnék, amit elképzeltem magamnak, amikor még csak álmodoztam, hogy mi lesz ha nagy leszek.