{"version":"1.0","provider_name":"l\u00e9telem","provider_url":"https:\/\/letelem.cafeblog.hu","author_name":"K\u00f3coska","author_url":"https:\/\/letelem.cafeblog.hu\/author\/kocoska\/","title":"Bemutatkoz\u00f3","html":"

<\/span> 35 \u00e9v, 3 gyerek, 1 f\u00e9rj (m\u00e1sodik, 1 gyerek k\u00f6z\u00f6s)<\/p>

Az ember l\u00e1nya elk\u00e9pzel valamit az \u00c9LETr\u0151l, azt\u00e1n amikor el kell indulnia az \u00faton, egyik pofont kapja a m\u00e1sik ut\u00e1n. Hol kisebbet, hol nagyobbat, de a pofon mindig f\u00e1j, m\u00e9g akkor is, ha azt abban a pillanatban nem \u00e9rezz\u00fck vagy nem mondjuk ki. Nem mondjuk, mert nem akarjuk, vagy nem tehetj\u00fck. Nem tehetem. Mert egy kiszolg\u00e1ltatott helyzetben jobb ha az ember l\u00e1nya megtanul hallgatni. Hiszen nemcsak magam\u00e9rt vagyok felel\u0151s, hanem a gyerekek\u00e9rt is...<\/p>

Ut\u00e1lom, hogy az \u00e9letben semmi sem olyan, amilyet szeretn\u00e9k, amit elk\u00e9pzeltem magamnak, amikor m\u00e9g csak \u00e1lmodoztam, hogy mi lesz ha nagy leszek.
<\/p>","type":"rich"}